Váli Mari hathalmi emlékei

Váli Mari 1904 és 1910 között írta meg hét kötetre osztott, közel 1800 oldalas visszaemlékezéseit, melyek középpontjába szeretett nagybátyját, Jókai Mórt állította. Noha Váli Mari a nyilvánosságnak szánta ezeket a sorokat, korábban mindössze egyszer, 1955-ben jelentek meg belőle részletek. Most Németh Tibor egy tematikus válogatást állított össze, melyben a hathalmi birtokhoz kötődő élmények, gondolatok kaptak helyet. A kötet megjelenését Pápa Város Önkormányzata támogatta a Jókai-emlékév keretében.

A gyűjteményi könyvtárban tartott könyvbemutatón Mátyus Aliz író, lapszerkesztő köszöntötte a megjelenteket, majd Köntös László, a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek igazgatója fejezte ki örömét, hogy házigazdái lehetnek az alkalomnak. Dr. Áldozó Tamás polgármester ajánlotta az érdeklődők figyelmébe a kiadványt: - Jó stílusú, könnyű tollal megírt, a XIX. század végének, XX. század elejének elbeszélő stílusához igazodó, egyfelől Mikszáth Kálmán, másrészről Eötvös Károly írásainak hangulatát idéző a kötet - mondta, majd hozzátette, hogy a könyv bevezeti az olvasót a századforduló világába, képet ad arról, hogy milyen volt az élet Pápán és a kistérségben, mi foglalkoztatta elődeinket.

Németh Tibor könyvtáros, helytörténet-kutató. Jól ismeri szülőfalujának, Bakonytamásinak múltját, s így Hathalompusztáét is, mely a településhez tartozik. Hathalom egykor az Ihász család birtoka volt, s itt élt időskorában Váli Mari is. Váli Mari 1840-ben született Komáromban Váli Ferenc és Jókay Eszter lányaként. Aztán édesapja a pápai református főiskola tanára lett, így a városba költöztek. A fiatal lány férjhez ment Peti József teológushoz, aztán tragikus hirtelenséggel pár hónap leforgása alatt elvesztítette kislányát és férjét, így visszaköltözött Pápára szüleihez. Életét ettől kezdve a rokonság szolgálatába állította, s édesapjának is segített a diákok korrepetálásban. Kortársai szép asszonyként emlékeznek rá, aki nagy tudású volt és határozott. Amikor szüleit eltemette és egyedül maradt, Jókai Mór is hívta magához, hogy velük lakjon, ám Váli Marinak ellenszenves volt az író fogadott lánya, Jókai Róza, a későbbi Feszty Árpádné. Elfogadta viszont unokatestvérének, Jókay Etelkának és férjének, Ihász Lajosnak invitálását, hogy költözzön birtokukra, Hathalomra. 1889 és 1903 között élt ott, majd átköltözött Lőrintére, s ott is hunyt el. Lőrintén írta meg visszaemlékezéseit, ezek közül a most megjelent kötetben a Hathalomra vonatkozó emlékek kaptak helyet.
Németh Tibor elmondta, hogy Váli Mari nagyon művelt asszony volt, foglalkoztatta a korabeli politika, közélet, kultúra, így például a könyvben olvashatunk többek közt az 1896-os millenniumi ünnepségekről, az egyházpolitikai küzdelmekről, a polgári házasság bevezetéséről, Pápáról, Hathalomról, de bőven találhatók utalások a híres íróra, a családi eseményekre. A kötetben szó esik azokról az élményekről is, amikor Váli Mari még csak vendégként látogatott a hathalmi birtokra, de részletesebbek azok az esztendők, amikor ott élt. Az írásokat Németh Tibor jegyzetekkel látta el, a függelékben helyet kapott Váli Mari édesanyjának, Jókay Eszternek visszaemlékezése is.

A kötet lektora Hudi József, a gyűjteményi levéltár vezetője volt, aki az alkalmon részletesen szólt visszemlékezés műfajáról, hátteréről. A könyvbemutatón a kötetből a Türr Gimnázium diákjai olvastak fel részleteket.
Forrás: https://www.papa-ma.hu/index.php?op=cikk_reszletes&id=19208